Csodás kis életem újabb szuper kalandja :)

Hétköznap kontra hétvége...

Este 7-kor már lemenőben van a nap... 

A megérkezésem utáni első napon elég sokáig aludtam... :) Mily meglepő... Hiszen hétvége... :) Miután felkeltem, gondoltam elmegyek az egyik közeli közértbe, hogy vegyek magamnak vizet, kaját, körülnézzek, stb. :)

Ez nem hangzik annyira teljesíthetetlen feladatnak, hiszen a "bolt" csak kb. 3 utcányira van, és nagyon bátran el is indultam kb. du. 3-kor nagyjából 40 fokban víz nélkül... Gondoltam fényképezek odafele, de egy "kicsit" párás volt az idő, így szegény kis fényképezőgép nem igazán bírta... 

Ilyen képek készültek: 

Végül azért szépen eljutottam a boltba, nem is volt annyira "meleg", de azért nem bántam, hogy bent ment a légkondi... :) 

És, mit találtam... :D

Nehogy hiányoljam akár egy napig is a magyar ízeket. :)

Miután bevásároltam, elindultam vissza, és "néhány" csomaggal a kezemben már nem volt annyira szuper a gyaloglás... 

Úgyhogy miután visszaértem, gondoltam épp ideje meglátogatni a medencét... :)

A medence vize nem hideg... Legalábbis nem annyira mint otthon... Viszont, ha kellőképp fel vagy melegedve, akkor egy kicsit lehűt... De nem annyira. :)

Viszont pozitív meglepetésként, megismerkedtem Alexandrával, egy brazil lánnyal, aki a szembelévő házban lakik. Jót beszélgettünk, mondta, hogy ha bármire szükségem van, csak szóljak neki nyugodtan, tudja, hogy milyen az első időszak Dubai-ban. :) Ő már több, mint egy éve van itt. Megadta a telefonszámát, tényleg nagyon segítőkész volt. 

Úgyhogy jól indult és fejeződött is be az első napom, csináltam még némi vacsit, mert nagyon éhes voltam, és mivel még nem sikerült átállni az itteni időre, így némi internetezéssel, beszélgetéssel töltöttem az időt, és próbáltam "korán" ágyba kerülni, hogy másnap ne full komásan menjek dolgozni 7-re... :)

Nem sok járda van...

Ezt akkor fedeztem fel, amikor az első délutánomon elsétáltam a közeli közértbe...

Azontúl, hogy kb. 40 fok volt (minimum), ahhoz, hogy eljuss a közértig egy részen volt járda, majd hirtelen elfogyott... Úgyhogy kénytelen vagy sétálni a kocsik mellett... Mondjuk nem sok ember sétálgat... Igazi kocsis társadalom. 

Gondoltam csinálok egy külön kis részt a blogban, Dubai és az Arab Emirátusok érdekességeiről / furcsaságairól... Mármint ami nekem érdekes vagy furi. :)

Lássuk is az elsőt... :)

Szóval úgy kezdődött, hogy július 6-án némi könnyes búcsú után felültem Ferihegyen a Bécsbe tartó gépre, hogy kora délután onnan átszálljak a Bécs-Dubai járatra. :)

Utólag is köszönet Zsu-nak, hogy segített begyömöszölni mindent a bőröndökbe, amiből - bármennyire is szerettem volna mindent kivinni - néhány dolog kikerült a reptéren, mert a plusz egy bőrönd csak 50 rugóba került, de a plusz 7 kiló még 30-ba... Szóval miután átpakoltam a bőröndöket, kipakoltam belőlük, felszálltam a gépre én is és a két csomag is. :)

A bécsi reptéren láttam egy nagyon helyes fiút, és valahogy a szerencsének köszönhetően a gépen épp mögé keveredtem... Merthogy a lefoglalt helyemen ültek, és megkértek, hogy üljek a másik helyre, majd onnan is átküldtek a harmadik helyre, mert az egész sort elfoglalta egy arab család. Nah, de lényeg a lényeg... Ablak mellé kerültem (ezt szerettem volna), és ráadásul nem ült mellettem senki, plusz ugye a nagyon helyes fiú előttem... Csak nem olyan rossz jel... :) Ezt a felfedezésemet meg is osztottam a lányokkal, akik ugyanúgy a pozitívumot látták benne. :) 

Az út vége felé a két srác előttem el kezdett beszélgetni, én meg hallgattam őket, ill. néha kérdeztem én is. Fogalmam sincs, hogy hogy hívják a helyes fiút, de az kiderült, hogy szír, és itt tanul Dubai-ban. 

Amikor kiszálltunk a gépről hirtelen megtapasztaltam, hogy mit is jelent a 44 fok este 11-kor... Hááááááát... Pffff... Nem hideg... :) Ráadásul párás, úgyhogy a szemüvegem kb. fél másodperc alatt bepárásodott... :)

Még az utazás előtt megrendeltem egy "Marhaba meet and greet" szolgáltatást, ami azt jelenti, hogy várnak a reptéren, segítik felvenni a csomagjaidat, a vízumodat, ha ott veszed fel, külön sorba visznek, nem kell sorban állnod, szóval kísérgetnek végig. :) Egy nagyon kedves japán/kínai/koreai fiú kísérgetett, amikor az útlevél ellenőrzéshez értünk, akkor egy helyi pasi állt a pult mögött, aki nem volt annyira kedves... Volt útlevél ellenőrzés, és most vagy fényképet csináltak rólam, vagy a szememet scannelték... Próbáltam még az elején mosolyogni, de rám szólt, hogy ne mosolyogjak, és nyissam ki jobban a szemem... Pffff. :)

A Rita (kolléganőm) kijött értem a reptérre - ez nagyon kedves volt tőle, fogtunk egy "női" taxit, ahol nő a sofőr, és kb. úgy pakolgatta a 25 kilós bőröndjeimet, mintha 2 kilósak lettek volna, és bejöttünk a szállodába. :)

A szállodában nagyon kedvesek voltak, annyi kis probléma akadt, hogy közölték, hogy én fizetem a szobát... Mondtam, hogy igazából a cégnek kéne... Kisebb-nagyobb herce-hurca után megegyeztünk, hogy 3 éjszakát beterhelnek a kártyámon (még jó, hogy volt rajta elég pénz), ez 700 arab dirham (kb. 42 ezer forint), de csak beterhelik, nem emelik le, és ha sikerül vasárnap beszélnem a céggel, akkor majd visszaadják a pénzt... 
Miután ez megoldódott, feljöttünk a szobámba - ami egy egyszobás lakás, kb. 75 nm, konyha, fürdő, hálószoba, nappali - beszélgettünk még egy kicsit a Ritával, megmutatta, hogy működik az internet (kábeles, meg kell várni, hogy bejöjjön a szálloda weboldala, és ott kell csatlakozni, a kapcsolat vagy egy napig, vagy x adatforgalomig él), aztán ő ment fel a saját szobájába, én meg még kipakoltam, így otthoni idő szerint hajnal 2-kor, itteni idő szerint hajnal 4-kor feküdtem le... :) (kiszámolható, hogy 2 óra különbség van...)

Ez volt az "első napom", inkább a megérkezésem Dubai-ba. :)

Néhány kép a szobáról:

Nah, ígérgetem, ígérgetem, de csak eljutok oda, hogy el is kezdjem írni ezt a blogot...

Őszintén, nem az a nehéz, hogy írjak, csak hogy leüljek, és nekiálljak. :) Valahogy mindig van valami. :)

De akkor most vágjunk is bele... :)