Szóval úgy kezdődött, hogy július 6-án némi könnyes búcsú után felültem Ferihegyen a Bécsbe tartó gépre, hogy kora délután onnan átszálljak a Bécs-Dubai járatra. :)
Utólag is köszönet Zsu-nak, hogy segített begyömöszölni mindent a bőröndökbe, amiből - bármennyire is szerettem volna mindent kivinni - néhány dolog kikerült a reptéren, mert a plusz egy bőrönd csak 50 rugóba került, de a plusz 7 kiló még 30-ba... Szóval miután átpakoltam a bőröndöket, kipakoltam belőlük, felszálltam a gépre én is és a két csomag is. :)
A bécsi reptéren láttam egy nagyon helyes fiút, és valahogy a szerencsének köszönhetően a gépen épp mögé keveredtem... Merthogy a lefoglalt helyemen ültek, és megkértek, hogy üljek a másik helyre, majd onnan is átküldtek a harmadik helyre, mert az egész sort elfoglalta egy arab család. Nah, de lényeg a lényeg... Ablak mellé kerültem (ezt szerettem volna), és ráadásul nem ült mellettem senki, plusz ugye a nagyon helyes fiú előttem... Csak nem olyan rossz jel... :) Ezt a felfedezésemet meg is osztottam a lányokkal, akik ugyanúgy a pozitívumot látták benne. :)
Az út vége felé a két srác előttem el kezdett beszélgetni, én meg hallgattam őket, ill. néha kérdeztem én is. Fogalmam sincs, hogy hogy hívják a helyes fiút, de az kiderült, hogy szír, és itt tanul Dubai-ban.
Amikor kiszálltunk a gépről hirtelen megtapasztaltam, hogy mit is jelent a 44 fok este 11-kor... Hááááááát... Pffff... Nem hideg... :) Ráadásul párás, úgyhogy a szemüvegem kb. fél másodperc alatt bepárásodott... :)
Még az utazás előtt megrendeltem egy "Marhaba meet and greet" szolgáltatást, ami azt jelenti, hogy várnak a reptéren, segítik felvenni a csomagjaidat, a vízumodat, ha ott veszed fel, külön sorba visznek, nem kell sorban állnod, szóval kísérgetnek végig. :) Egy nagyon kedves japán/kínai/koreai fiú kísérgetett, amikor az útlevél ellenőrzéshez értünk, akkor egy helyi pasi állt a pult mögött, aki nem volt annyira kedves... Volt útlevél ellenőrzés, és most vagy fényképet csináltak rólam, vagy a szememet scannelték... Próbáltam még az elején mosolyogni, de rám szólt, hogy ne mosolyogjak, és nyissam ki jobban a szemem... Pffff. :)
A Rita (kolléganőm) kijött értem a reptérre - ez nagyon kedves volt tőle, fogtunk egy "női" taxit, ahol nő a sofőr, és kb. úgy pakolgatta a 25 kilós bőröndjeimet, mintha 2 kilósak lettek volna, és bejöttünk a szállodába. :)
A szállodában nagyon kedvesek voltak, annyi kis probléma akadt, hogy közölték, hogy én fizetem a szobát... Mondtam, hogy igazából a cégnek kéne... Kisebb-nagyobb herce-hurca után megegyeztünk, hogy 3 éjszakát beterhelnek a kártyámon (még jó, hogy volt rajta elég pénz), ez 700 arab dirham (kb. 42 ezer forint), de csak beterhelik, nem emelik le, és ha sikerül vasárnap beszélnem a céggel, akkor majd visszaadják a pénzt...
Miután ez megoldódott, feljöttünk a szobámba - ami egy egyszobás lakás, kb. 75 nm, konyha, fürdő, hálószoba, nappali - beszélgettünk még egy kicsit a Ritával, megmutatta, hogy működik az internet (kábeles, meg kell várni, hogy bejöjjön a szálloda weboldala, és ott kell csatlakozni, a kapcsolat vagy egy napig, vagy x adatforgalomig él), aztán ő ment fel a saját szobájába, én meg még kipakoltam, így otthoni idő szerint hajnal 2-kor, itteni idő szerint hajnal 4-kor feküdtem le... :) (kiszámolható, hogy 2 óra különbség van...)
Ez volt az "első napom", inkább a megérkezésem Dubai-ba. :)
Néhány kép a szobáról:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.